A hastánc eredete Észak-Afrika és Egyiptom környékére vezethető vissza, majd innen terjedt el a környező országokba. Az arab nők egymás között táncolták és tanították egymást. Marokkóban és Algirban még most is tradicíó, hogy házasság előtt a leendő anyós megnézi, hogy hogyan is táncol a kiszemelt ara,mennyire is lesz az jó az ő fiának.
Eredetileg termékenységi tánc volt. A fáraó palotájában vallási és politikai ünnepségek alkalmával táncoltak az erre beavatottak /papnők/.Hétköznapokon más szórakozás nem lévén az emberek beleszőtték táncaikba a vetés és betakarítás , áldás-gyógyítás mozdulatait.
A szülő nőt körbevették a közösség tagjai és ismétlődő csípőmozdulatokkal mutatták be, hogyan és milyen mozgásokkal könnyítsen magán a vajúdó asszony.
Egyiptomban ma sem képzelhető el esküvő hastáncosnő nélkül. Ilyenkor az ifjú pár a hastáncosnő hasára helyezi a kezét,ezzel szimbolizálva házasságuk termékenységét.
Az ókori Egyiptomban külön tanár készítette fel a háremhölgyeket a táncra, akiknek külön hangszereket is illett tudni használni.
Újkori története 1893.-ban a chicagói világkiállításon kezdődött, majd a századforduló után kezdett igazán kialakulni és fejlődni mind a mai napig. A mai kor
hastáncosai leginkább elhivatottság és önkifejezés céljából művelik a hastáncot.
Számos világhírű táncos dolgozik azon, hogy minél többen megismerhessék és táncolhassák ezt az örömteli műfajt, amely a hölgyek örömére saját önkifejezéseikre ,lelkük építésére használják.
A hastáncosnő kiváncsiságot ébreszt,meseszerű és egzotikus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése